admin összes bejegyzése

szóval

szóval
nekem te ne hallgass ilyen stílusban
inkább jajjgass mintha a Nílusban
krokodil úszna melléd pedig félő
hogy tőled sokkalta jobban fél ő
te szórakozol és visszakozol
egy szóval
elküldesz és visszahozol
egyszóval
tőrmondat
a szívbe vonóval tokkal
az isten nem vers bottal
ütöm nyomát a billentyűzeten
hellyel-közzel két szóközzel
pontos lesz újra a vessző
megint egymás szavát isszuk
és holnap fittyet hányunk
micsoda okos
dumásnaposok

Reklámok

sacha batthyány

Itt ül velem szemben ez a jóképű, 40-es férfi. Sportosan elegáns öltözéket, pár napos borostát és ősi magyar nemesi családnevet visel. Dedikál. És nekem mi közöm ehhez? Nem én kérdezem, könyvének címe ez.
Menjünk vissza másfél órát: itt ül velünk szemben a Katona Színház aulájában rendezett könyvbemutatón ugyanez ez az ember, és hihetetlen őszintességgel beszél gondolatairól, érzéseiről, a családi titkokról. Németül, mert neki már az az anyanyelve, bár nagyon jól megtanulta a magyart. Családi? Titok? Meddig számít annak, meddig szabad magunk közt, magunkban tartani?
– Sacha Batthyányról és könyvéről a Körmendi Híradóba írtam, de feltettem ide is: http://hatareset.blogspot.hu/2017/01/nem-szabad-semminek-elvesznie.html
Az egész lap pdf-ben: https://rozsamelinda.files.wordpress.com/2016/01/kh_17-01-13-_2-hc3a9t_1-sz.pdf

sachabatthany_rozsamelinda02

a zebra

zebra

Egy zebra megszökött az állatkertből. A Hungária körúton egyszer csak megállt, tétován körülnézett, majd keresztbefeküdt az autók előtt. A járókelők rémülten igyekeztek a megmentésére, de már késő volt. Az állat előbb teljesen kilapult, majd eltűnt a feje, utána pedig a lábai is. A farka még rezdült egy utolsót, mielőtt az egész lény beleolvadt volna az aszfaltba. Csak a csíkjai fehérlenek már…

 

 

a fej

blood

– De hát miért kellett levágnod a fejét? Nem lett volna elég lelőni, mondjuk? Ez a rengeteg vér… hogy fogjuk feltakarítani ezt a rengeteg vért?
– Zavart, Jim.
– Zavart???
– Most már ő is egy fejjel alacsonyabb – felelte Kicsi Jane, és nyugtalanítóan nézett fel Hosszú Jimre.

az artista

artista

Alig tanult meg járni, már indult is a kifeszített kötél felé. Cirkuszos családokban ez már csak így van. Négy éves korában már több méter magasban egyensúlyozott, közben zsonglőrködött vagy viccesen pukedlizett. Ahogy cseperedett, egyre magasabbra feszíttette a kötelet, és a kötéllel együtt hírneve is emelkedett.

Betöltötte a tizenhatot, és többé nem volt hajlandó biztosítókötelet használni. Úgy nincs benne semmi érdekes, ezt vallotta, és hónapról hónapra újabb mutatványokat eszelt ki. Cigánykereket hányni vagy palacsintát sütni odafenn a kötélen, ez számára a rutinfeladatok közé tartozott.

Egyre nehezebb és nehezebb kunsztokat talált ki és mutatott be, a cirkusz ünnepelt sztárja lett. Amerre csak megfordultak, hódolattal és rajongással vették körül az emberek. Ő ezt észre sem vette, annyira természetesnek találta, hogy mindez jár neki.

Egy nyárestén új produkcióját mutatta be. A legkisebb remegés nélkül állt fejre a kötélen, hogy lábaival a magasba emeljen egy boroshordót, pörgesse egy kicsit, majd ugyanebben a helyzetben csapra verje, és igyon egy pohárkával. Minden tökéletesen ment.

Aztán csend.

Várta a tapsot, de hiába. Lenézett, és… odalenn nem volt közönség. Azonnal lezuhant, és a nyakát szegte.

(2013)

határeset

islam-and-christianity-heads

Van ez a blogom, a Határeset (most tettem fel új fejlécet, és rém büszke vagyok rá), esik szó gyakorta történelemről, migrációról, politikáról, múzeumokról, kirándulásokról, mindenféle érdekességekről.

Ajánlom jó szívvel, kattintsatok ugyanígy! 🙂

http://hatareset.blogspot.hu/