irodalom kategória bejegyzései

szóval

szóval
nekem te ne hallgass ilyen stílusban
inkább jajjgass mintha a Nílusban
krokodil úszna melléd pedig félő
hogy tőled sokkalta jobban fél ő
te szórakozol és visszakozol
egy szóval
elküldesz és visszahozol
egyszóval
tőrmondat
a szívbe vonóval tokkal
az isten nem vers bottal
ütöm nyomát a billentyűzeten
hellyel-közzel két szóközzel
pontos lesz újra a vessző
megint egymás szavát isszuk
és holnap fittyet hányunk
micsoda okos
dumásnaposok

Reklámok

a zebra

zebra

Egy zebra megszökött az állatkertből. A Hungária körúton egyszer csak megállt, tétován körülnézett, majd keresztbefeküdt az autók előtt. A járókelők rémülten igyekeztek a megmentésére, de már késő volt. Az állat előbb teljesen kilapult, majd eltűnt a feje, utána pedig a lábai is. A farka még rezdült egy utolsót, mielőtt az egész lény beleolvadt volna az aszfaltba. Csak a csíkjai fehérlenek már…

 

 

a fej

blood

– De hát miért kellett levágnod a fejét? Nem lett volna elég lelőni, mondjuk? Ez a rengeteg vér… hogy fogjuk feltakarítani ezt a rengeteg vért?
– Zavart, Jim.
– Zavart???
– Most már ő is egy fejjel alacsonyabb – felelte Kicsi Jane, és nyugtalanítóan nézett fel Hosszú Jimre.

az artista

artista

Alig tanult meg járni, már indult is a kifeszített kötél felé. Cirkuszos családokban ez már csak így van. Négy éves korában már több méter magasban egyensúlyozott, közben zsonglőrködött vagy viccesen pukedlizett. Ahogy cseperedett, egyre magasabbra feszíttette a kötelet, és a kötéllel együtt hírneve is emelkedett.

Betöltötte a tizenhatot, és többé nem volt hajlandó biztosítókötelet használni. Úgy nincs benne semmi érdekes, ezt vallotta, és hónapról hónapra újabb mutatványokat eszelt ki. Cigánykereket hányni vagy palacsintát sütni odafenn a kötélen, ez számára a rutinfeladatok közé tartozott.

Egyre nehezebb és nehezebb kunsztokat talált ki és mutatott be, a cirkusz ünnepelt sztárja lett. Amerre csak megfordultak, hódolattal és rajongással vették körül az emberek. Ő ezt észre sem vette, annyira természetesnek találta, hogy mindez jár neki.

Egy nyárestén új produkcióját mutatta be. A legkisebb remegés nélkül állt fejre a kötélen, hogy lábaival a magasba emeljen egy boroshordót, pörgesse egy kicsit, majd ugyanebben a helyzetben csapra verje, és igyon egy pohárkával. Minden tökéletesen ment.

Aztán csend.

Várta a tapsot, de hiába. Lenézett, és… odalenn nem volt közönség. Azonnal lezuhant, és a nyakát szegte.

(2013)

határeset

islam-and-christianity-heads

Van ez a blogom, a Határeset (most tettem fel új fejlécet, és rém büszke vagyok rá), esik szó gyakorta történelemről, migrációról, politikáról, múzeumokról, kirándulásokról, mindenféle érdekességekről.

Ajánlom jó szívvel, kattintsatok ugyanígy! 🙂

http://hatareset.blogspot.hu/

túlélem én

jegbezart (1)

A téllel már csak úgy van a magamfajta nyári gyerek, hogy cseppet sem kedve ellen való a napi tíz-tizenkét óra alvás.

Bebábozódva a paplan alá, vagy ha úgy tetszik, lehullott falevélként egy dunai jégzárványban.

Az embermormota ilyenkor minden kapcsolatot megszakít a külvilággal, és ha le is zajlik közben egy apokalipszis, azt édesen átalussza, legföljebb azt furcsállja másnap, hogy nem lájkolja senki.

a kikötői macska

A kikötői macskát az avatatlan szemlélő talán kóbor macskának gondolná először, amivel óriási tévedésbe esne. A kikötői macska jól táplált, nyugodt és barátságos, bundája ragyog – éles ellentétben a girhes, koszlott, csont és bőr kóbor macskával.

A kikötői macskának nincs gazdája, de nincs is rá sem szüksége, sem igénye, szabadságát fel nem adná. A halászoktól, horgászoktól, matrózoktól és más, a világ minden tájáról összeverődött kikötői népektől elegendő ennivaló (és szeretet) esik le számára – ilyen értelemben a kikötői macska gazdája az egész világ.

A kikötői macska tehát szabadúszó, s minthogy nincs kiszolgáltatva az üzleti és politikai érdekektől vezényelt kiadók kényének-kedvének, legfeljebb az időjárásnak, lényegesen jobban megy a sora, mint rokonának, a kelet-közép-európai újságírónak.

kikmacs