satöbbi kategória bejegyzései

maradhat?

fleisch

Hentespult a tecsóban. Kértem fél kiló sertésmájat. A nő levágott egy jókora darabot, rátette a mérlegre.

– 92 deka lett. Maradhat?

– Persze, 42 deka itt…

Elgondolkoztam, mi volna, ha máshol is így próbálnának kiszolgálni.

Pólóvásárlás:

– Egy M-eset kérek.

– XL-es lett. Maradhat?

Műszaki bolt:

– Azt a mikrohullámú sütőt szeretném.

– Kerámialapos tűzhely lett. Maradhat?

Cipőbolt:

– Ebből a piros szandálból szeretnék egy 40-es párat.

– Másfél pár 42-es lett. Maradhat?

Vasúti jegypénztár:

– Kérek egy jegyet Szombathelyig.

– Grazig sikerült. Maradhat?

Postán:

– Csak ezt a belföldi levelet szeretném feladni.

– Csomag lett Mexikóba. Maradhat?

+1

Aktuálpolitikai grátisz:

– Kéne egy jó vezető a KLIK élére.

– Áder húga lett. Maradhat?

Budapest, 2016. 02. 25.

Reklámok

meghívó szendiszűcs istván kiállítására

ablak

ABLAK – Szendiszűcs István kiállítása

2015. február 16. (hétfő), 18:00

Cafe Frei Szombathely

Különös fantáziavilágra nyit ablakot Szendiszűcs István. Egy világra, amely telis-tele van színes léggömbökkel, tündérszerű női alakokkal, tarka bútorokkal, magányos játékmackókkal. (És persze macskákkal.) A keramikusként indult szombathelyi művész képein megjelennek élete kísérői: hol egy hollóval, hol egy rókával osztja meg mindennapjait. (És persze macskákkal.) Fúr-farag, fest, fotózik, és a képalkotáshoz a számítógépet is felhasználva, saját munkáit újra meg újra átértelmezve villantja fel édes-bús mesevilágának szeleteit. Monitoron született alteregója Redman, a piros ruhát és micisapkát viselő képregényfigura, akivel görbe tükröt tart a vidéki művészlétnek, a hétköznapok kalandjainak. (És persze a macskáknak.)

A kiállítást megnyitja: Rózsa Melinda, újságíró

Megtekinthető: 2015. március 15-ig

józsika

Józsika vagyok, hét éves. Első osztályba járok. A felnőttek mindig azt kérdezik tőlem: mi leszel, ha nagy leszel? De nekem fogalmam sincs.

Nem is érek rá ezzel foglalkozni, annyi más dolgom van! Tegnap például azt mondta a Julika, hogy kövér vagyok. A Julika szerintem hülye, először jól meg is húztam a copfját, utána meg a hasába öklöztem. Úgy akartam, hogy ha már a földön van, ráüljek, és üssem kicsit a fejét, de a Julika olyan hangosan bömbölt, hogy odajött a tanító néni, és nem engedte tovább.

A tanító néni azt mondta, ilyet nem szabad csinálni, verekedni nem szép dolog, pláne lányokkal. Én ezt nem értem. Én nem is verekedtem. Azt csak fiúkkal lehet, ez meg csak egy lány.

Én azt akarom, hogy ha nagy leszek, ne szóljanak bele a dolgaimba mások.