csak

tsok_old

egy tesztbejegyzés

Reklámok

józsika

Józsika vagyok, hét éves. Első osztályba járok. A felnőttek mindig azt kérdezik tőlem: mi leszel, ha nagy leszel? De nekem fogalmam sincs.

Nem is érek rá ezzel foglalkozni, annyi más dolgom van! Tegnap például azt mondta a Julika, hogy kövér vagyok. A Julika szerintem hülye, először jól meg is húztam a copfját, utána meg a hasába öklöztem. Úgy akartam, hogy ha már a földön van, ráüljek, és üssem kicsit a fejét, de a Julika olyan hangosan bömbölt, hogy odajött a tanító néni, és nem engedte tovább.

A tanító néni azt mondta, ilyet nem szabad csinálni, verekedni nem szép dolog, pláne lányokkal. Én ezt nem értem. Én nem is verekedtem. Azt csak fiúkkal lehet, ez meg csak egy lány.

Én azt akarom, hogy ha nagy leszek, ne szóljanak bele a dolgaimba mások.

már csak huszonkilencen vannak recski túlélők

A vasi megyeszékhelyről is érkeztek résztvevők a megemlékezésre

Recsk (rm) – A hely, aminek borzalmait csak a nagybetűs Ember tudta túlélni. Hatvan éve zárták be a kényszermunkatábort.

recsk_rozsamelinda

A kényszermunkatábor felszámolásának hatvanadik évfordulóján tartott megemlékezésre Szombathelyről is különbusz indult Recskre, az egykori tábor területén kialakított történelmi  emlékhelyre. Az évforduló kettős volt: a Recski Szövetség huszonöt éve alakult meg.

A megemlékezésen hagyományosan részt vesznek az ország vezetői is. Ebben az évben a kormányt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszer képviselte, aki kijelentette: 1956 Recsken született meg,  amelyből pedig évtizedekkel később a rendszerváltás. Recsknek más tanulsága is van: „Recsk borzalmait csak az ember tudta túlélni. Recsken is meg lehetett és meg kellett maradni embernek”, fogalmazott Hende Csaba.

Beszédet mondott Krasznay Béla, a Recski Szövetség országos elnöke. A kilencven éves úr maga is a tábor foglya volt. Elmondta: a szövetség célja ma már főként az, hogy a fiatalságot bevonják munkájukba, hogy ők is lássák: “hová jut az az ország, amelynek irányítása idegenszívű emberek kezébe kerül”.

Ma már mindössze huszonkilencen élnek az országban azok közül, akik rabok voltak az 1950-től három éven át fennállt kényszermunkatáborban.

A Mátra rejtette helyszínen a rendszerváltást követően alakították ki mementóul a történelmi emlékhelyet. Az őrség által használt házban kiállítás látható, amely bemutatja nem csak a recski tábort, de a Rákosi-korszakban az ország többi részén működött internáló és kényszermunkatáborokat is.

A barakkoknak, melyekben a rabok éltek, ma már csak nyomai láthatók. Egy kivétellel: a 5. számú épületet – amely büntetőbrigád barakkja volt –, rekonstruálták. Ma is megtekinthető, milyen körülmények között sínylődtek azok, akik ide kerültek. Megrázó és tanulságos látogatás egyszerre.

sün! sün!

sunVan a kertünk végében egy gödör (voltaképp az a csoda, hogy csak egy). Embernek nem mély, de ahhoz igen, hogy a hetente-kéthetente belepotyogó sünök ne tudjanak kimászni.

Mára igen nagy profizmusra tettem szert abban, hogyan kell veremből sünt lapátolni. A minap volt egy, amelyik meg se mozdult. Halott volt vagy csak tetszhalott? Nem sikerült megállapítanom. Baromi nehéz dolog ám kitapintani egy sün pulzusát.

Leraktam a farakás mellé, hátha csak sokkot kapott. Vittem neki tálkában vizet is, ha netán. Mikor fél óra múlva visszanéztem, már nem volt sehol. Se a víz, se a sün.

El se köszönt.

alias vadas lucia – újságírás, szerkesztés, valamint pr cikkek, reklámszövegek, spotok, kampányanyagok – német nyelven is – rozsamelinda@gmail.com