budapest címkéhez tartozó bejegyzések

helyszíni

pitbull_run-300x200Budapest csöndes kisváros a Duna partján. Itt találkozunk a köztiszteletben álló öregúrral, a hagyományőrzők doyenjével, a 92 éves Madafaka Big Pista bácsival. Az apropó, hogy 72 117 euró vissza nem térítendő támogatást kapott projektjéhez, amely a Kulturált szórakozási modell a XXI. század elejéről – interaktív bemutatóhely címet viseli.

– Na, mi a fasz lesz már, tódd már idébb a képed te is meg a csicskás geci a masinával – invitál kedvesen otthonába Big Pista bá.

Benyitunk a kertkapun. Mögöttünk az utcán két öltönyös fiatal halad el. Fuvoláznak.

– Ilyen az én időmben aztán nem vót! Itt trilláznak naphosszat! Van, hogy hatan-nyócan is összeverődnek, csellóval meg hárfával meg kutyafaszával, oszt’ az ablakom alatt csirimpolnak, van, hogy még este hatkor is! Nyomják a Bakkot! Bezzeg az én időmben! Mi még tudtuk, mi az, hogy zene! Még tiszteltük az időseket!

– Madafaka bácsi, meséljen nekünk kicsit a régi szép időkről.

– Nekem a nagyapám punk volt. Rendes, tisztességes punk, tudta a három akkordot, és kész! Nem cirádázta, meg vinnyogott, meg több szólam, mint ezek… ehhh… Egyszer koncert után bement hozzá egy jóravaló csöves kis gruppi picsa, szóval rendes lány, vágod, szakadt neccharisnyában meg bakancsban. Ilyet se látni ám már ma! Az összes hosszúszoknyát hord, meg állig begombolkozik… pfff… hova züllik ez a világ…

– Ez tényleg borzalmas. De térjünk vissza a nagyapjához meg a csöves gruppihoz.

– Ja! Na, hát csak szopni ment a zenekari buszba, ahogy illik, aztán mi lett? Belezúgtak egymásba, úgy is maradtak. Ezek a mai fiatalok már rohannának az anyakönyvvezető elé, de ők akkor még tudták, mi a tisztesség meg az erkölcs! Úgyhogy a nagyanyám lecuccolt a gyártelepen a próbaterem mellé, és ott éltek. Az apám is ott született.

– Az édesapja is továbbvitte a kulturális vonalat?

– Mijazhogy! Rapper vót a fater, szóval túl is szárnyalta a nagyfatert, ha szabad így mondanom, mert ő már odáig sem alázkodott, hogy hangszert vegyen a kezébe. Beatboxolt is egy időben, de inkább a gengszterrap tette naggyá a nevét. Eljárt lopni is, hogy hitelesebb legyen. Istenem, mekkora művész volt… – érzékenyül el Madafaka bácsi.

Körbenézünk a kis házban. Mintha csak múzeumban járnánk: a falak telis-tele a régmúlt emlékeivel. Cédék, dévédék, baseballsapkák, a nagypapa kedvenc vécélánca… Megannyi felbecsülhetetlen értékű kincs, összezsúfolva néhány négyzetméteren.

Vidám csaholás hallatszik. Hazatért Gyilkos, Big Pista bá pitbullja. A joviális öregúr ölbe veszi kis kedvencét.

– Nekem mindig pitbullom vót, ez rendes fajta. Megbízható. Ma meg mindenki csivavát tart, meg sziámi macskát, divatból. Már engedély se köll hozzá. Sőt, itt az utcában van egy ilyen ájtatos selyemfestő kis fityfiritty, még a szeme se áll jól, geci, az vett múltkor egy csincsillát. Lakásba, baszod! És mondom, divatból. Aztán, ha itt a baj, meg csak lesnek. Én mondom, nem vóna szabad engedni.

– Madafaka bácsi mindig itt élt?

– Lófaszt. Vótam én Vácon is, a faterral csináltunk pár balhét. Akkor még volt összetartás a családban! Na, de nem is ez a fontos. Hanem ami a kert végében van. Mutatom, csicskák, mozgás.

Követjük Big Pista bát. Gyilkos pajkosan ugrándozva követ, az operatőr néha hanyag mozdulattal törli le nadrágszáráról a habos kutyanyálat. Két sörpadhoz érünk, mellettük fél méteres gödör.

– Nnnna, szép lett? – mutat körbe birodalma legújabb ékességén Madafaka bácsi.

– Nos… ez volna a Kulturált szórakozási modell a XXI. század elejéről – interaktív bemutatóhely?

– Nem vágod, mi, geci? Mert te is olyan taknyos kis csíra vagy! Na, jóvan, látom a füled legalább át van szúrva, elmondom. Ide rakod a sört. Ide a pálinkát. Ide meg ülsz. Eleinte. Aztán ott a gödör, oda hánysz. Azért ilyen hosszú, hogy utána rendesen bele tuggyá feküdni.

Még sokáig cseverészünk a fák lombja alatt a magyar kultúrtörténet nagy időinek egyik utolsó élő tanújával, csak néha sodor felénk a szél egy-egy fagottszólamot. Olyankor Madafaka Pista bá köp egy nagyot, és felsóhajt:

– Hogy fulladnátok bele a szénsavmentes ásványvizetekbe, mihaszna kölkei…

megkerülhetetlen

Derkovits_Puspoksuveges_onarckep_1923Derkovits a legtöbbet emlegetett festő Szombathelyen. Születésének 120. évfordulóján az egész ország figyelmét irányítja a Nemzeti Galéria a lakótelep, a „Derkó” névadójára.

A hónap elején nyílt, és július végéig látogatható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában egy sorozat része, melyben kiemelkedő életműveket mutatnak be.

A 120 éve Szombathelyen született, és mindössze negyven évet élt Derkovits Gyula a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb alakja. A maga korában nem tartozott a meg nem értett zsenik közé, jelentőségét már a kortárs kritika is felismerte (az más kérdés, hogy anyagilag őt is elfelejtették elismerni).

Megítélése a későbbiekben azonban nem volt egyértelmű: vagy csak stílusát és festői kvalitásait, vagy csak társadalmi, politikai állásfoglalását tükröző témaválasztását értékelték, illetve ítélték el.

Derkovits kommunista volt… a cikk a Vas Népében folytatódik

lány a villamoson

vill

láttam egy lányt este a villamoson
göndör haja volt a homlokát az üvegnek nyomta
megállónként hármat-négyet
csuklott

verset akartam írni róla
de nem volt nálam papír se toll se ipad
majd otthon
gondoltam
mire hazaértem az egészet elfelejtettem

csak csuklom